Még decemberben vonult el az MDSE Boccia Team egy kis téli pihenőre. Januárban viszont újult erővel vágunk bele a munkába.
Tavaly nem volt olyan rossz évem Magyar Bajnok és Kupagyőztes is lettem, ami mind a 4 kategóriában ritka és emellett egy ezüstérmet és egy Szlovákiában nemzetközi versenyen elért 9. helyet tudok felmutatni.
Idén először páros mérkőzéseket fogunk játszani a házi bajnokság 2 fordulójában. Az egyik legfontosabb esemény számunkra viszont a Tátra Kupa lesz Szlovákiában ahol majd csapatban és egyéniben és elindulhatunk. Ez megadhatja a kezdő lökést egy nemzetközi ranglista helyezést erő versenyhez is. Ehhez azonban jól jönnének támogatók is, akik jelenleg nincsenek, mert nagyon kevesen ismerik a sportágat. A baj az, hogy lehet nem bírjuk majd szusszal, mármint anyagilag. Egyenlőre igyekszünk optimisták maradni. Egyszer majd csak lesz valami....
Sajnos napjainkban is rengeteg sportolót tiltanak el doppingolás vétsége miatt. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy tényleg megér ez ennyit? A munkát, amit elvégeztünk az esetleges tisztelet, amit kivívtunk magunknak egy pillanat alatt veszik kárba, ha kiderül, hogy dopping van a dologban. Rengeteg sportoló szabadkozik ilyenkor, hogy de hát ők nem is tudták, hogy amit szednek az dopping listán szerepel. A legnagyobb dopping botrány jelenleg Oroszország körül forog. Az orosz küldöttség Rióba 387 sportolóból csak 291-t küldhetett. Dél-Koreában csak semlegesként vehetnek részt.
Az Index ezt közölte kedd este:
"A Nemzetközi Olimpia Bizottság kizárni nem merte a doppingbotrányokba belebukott oroszokat a téli olimpiáról, csak felfüggesztette őket, semlegesként lehetnek ott Dél-Koreában".
"A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az államilag szervezett doppingolás miatt felfüggesztette az Orosz Olimpiai Bizottságot. A 2018-as téli olimpián az orosz sportolók semlegesként, az olimpiai zászló alatt indulhatnak csak. A győztes sportolóiknak az olimpiai himnuszt játszhatják le. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség is hasonló szankciókat használt az idei világbajnokságon".
Az Anti-Dopping csoport nem csak az olimpikonokat, de a parasportolókat is figyeli. Mivel sok parasportoló szed gyógyszert, ezért azt egy válogatott mérkőzés előtt érdemes beküldeni. Sportolóként nekem is gyógyszert kell szednem és mivel elképzelhető, hogy 2018-ban nemzetközi versenyen is indulok, ezért az Anti-Dopping csoport már át is vizsgálta a gyógyszereimet és azt mondták, hogy a bocciában egyik gyógyszerem sem tiltott és, ha lenne még kérdésem, akkor állnak rendelkezésemre. A kérdés, hogy mi történik, akkor, ha verseny előtt kiderül, hogy a gyógyszer amit szedünk dopping listás? Ilyenkor a gyógyszert papírokkal kell igazolni és külön engedélyeztetni kell, egy bizottság dönti el, hogy elfogadják-e a papírokkal alátámasztott indoklást vagy sem.
Kép forrása: http://www.sasru.co.za/en-za/athletes/rowingisadrugfreesport.aspx
Jó érzés másokon segíteni. Ez járhat az emberek fejében, ha találkoznak egy sérült emberrel vagy egyszerűen csak kedveskedni akarnak. Én ezt nem annyira szeretem, mert mindig azt mondom, hogy nem vagyok én szegény lehet, másnak nagyobb szüksége van a pénzre, mint nekem.
A csoporttársaim gyakran meghívnak egy kávéra vagy, ha kérek valamit a sarki boltból, akkor eleinte nem kérték az árát, de rászoktattam őket arra, hogy ez nem igazán így működik, úgyhogy most már általában elkérik, de csak nagyon nehezen. Múltkor az egyik csoporttársam kért tőlem kölcsön aprót az automatába és mondtam, hogy meghívom, ha van visszajáró, akkor nem kell. Mikor visszajött odaadta nekem a visszajárót én erre válaszként visszapöcköltem az aprót. Ezt játszottuk egy darabig amíg rám parancsolt: " Tedd már el b@sszameg!" Úgyhogy gyorsan elraktam az aprót.
Egy pár hete pedig a taxis akivel jöttem nem fogadott el borravalót. Tudom, hogy ezeknek általában, azért örülni szoktak, de nekem ez is egyfajta megkülönböztetés. Viszont egyszer, azért jól jött a segítség.
Történt ugyanis, hogy tönkre ment a nyomtatóm. Édesanyám mondta, hogy csak jövőhónapban tudunk majd venni, mert még hiányzik egy tízezres. Emlékszem a suliból mentünk hazafelé közben több ismerős megállított minket beszélgetni, ezért lekéstük a megszokott buszt. Ettől függetlenül nem kellett sokat várnunk rá. Én nem szoktam olvasni a buszon és az embereket nézegetni, hanem általában bealszok és anyum ébreszt, ha le kell szállni. Most is így volt, nagy nehezen felkeltem és odamentem az ajtóhoz, amikor mellém lépett egy magas, kedves középkorú nő. Amikor szálltam volna le, akkor éreztem, hogy bele tömköd valamit a kezembe. Rögtön tudtam, hogy pénz és mondtam volna, hogy igazán kedves, de nem fogadhatom el, de csak megrázta a fejét és mutatta, hogy száljak le és közben egy szót sem szólt.
Ahogy leszálltam kihajtogattam a pénzt és majdnem elsírtam magam. Egy tízezres volt, pont annyi amennyi a nyomtatómhoz kellett. Anyummal döbbenten néztünk vissza, de a nő csak mosolygott és integetett.
Bár nem szeretek emberektől elfogadni pénzt, plüssállatkát, játékokat, azért, mindig is hálás leszek annak az ismeretlennek, aki segített rajtam, mert, akkor tényleg igazán szükségem volt rá.
2-3 havonta vérvételre kell járnom pajzsmirigybetegségem jóvoltából. Lehet, hogy meggyógyulok, de ezt még a fene se tudja, mindenesetre a vártnál gyorsabban javulnak az eredményeim, mert a szervezetem jól reagál a gyógyszerre.
Ami kikészít az-az SZTK-s vérvétel, pedig nem parázom a tűktől, na de akkor mitől?
Egy ilyen úgy szokott kinézni, hogy reggel mindjárt egy pohár vízzel indítok, hogyha már enni ugye nem szabad. Elkészülök és irány a rendelő. A labor az 1. emeleten van és természetesen van lift (amiért mondjuk az idős nénikkel kell kisebb harcot vívni, de a székem miatt kénytelenek beengedni). Utána jön 10-15 perc (jobb esetben csak ennyi) sorban állás, utána meg egyszer csak ha jön a számod a kijelzőn mehetsz is.
Na már most tőlem hülyét szoktak kapni, mert mélyen van a vénám és nem egyszerű szúrni. Ilyenkor szoktunk vitatkozni, hogy hol kellene megszúrni. 10/5-ször sikerül eldurrantani a vénámat, de ez van.
Ezúttal péntek 13-ára kaptam időpontot (mondtam juhú amúgy se vagyok szerencsés, erre 13-ra van ráadásul pénteken. Jól van! Így kell ezt csinálni)... Mikor bekukucskáltam a rendelő ajtaján amíg várakoztam, akkor ők is észrevettek, de igyekeztek nem látványosan összeomlani. Mikor bementem a két ápoló vívott egy szempárbajt, hogy most ki "küzdjön" meg velem. Az idősebb kolléganő vesztett és mondta, hogy: "Na, gyere", de ezt inkább kérdezte , mint mondta.. :) Majd miután lefertőtlenített, azért megkérdezte, hogy: "Miért kell neked idejönnöd olyan gyakran"? Hát biztos nem azért, mert mazochista vagyok gondoltam magamban.
Aztán bumm a vénámnak megint annyi.. Már jobb, mint volt, de olyan mintha véletlenül rátapostam volna a saját kezemre.
Döcögősen kezdte az idényt hazai pályán a Királyi Gárda.Zinédine Zidane fiai eddig inkább idegenben jeleskedtek a pontszerzésben, de most itt volt a lehetőség, hogy javítsanak egy kicsit a hazai mérlegen és éltek is vele.
Már a 2. percben felpörögtek az események, a hazaiak védője Nacho továbbított egy labdát Marco Asensionak, aki a 16-os előterében szépen levette a labdát majd Isconak továbbította azt. Isco, az egykori Újpest kapusba Dimitrovicba lőtte a labdát. Ezután jött a vendégek válasza Joan Jordan kapott egy gyenge passzt a 16-on belül, de még így is kapura tudta rúgni, Kiko Casilla védte a lövést.
Újabb eseményre egészen a 18. percig kellett várni egy kis szöglet után Asensio tekerte be a labdát, amit végül a vendégek játékosa Oliveira fejjel csúsztatott a hálóba (öngól).
A 23. percben egy szabálytalanságot követően Casemiro (Real) és Charles (Eibar) szólalkozott össze, a bíró mindkét félnek kiosztott egy sárgát. A szabadrúgást Jordan adta be. amit aztán Casilla lábbal hárított.
A 28. percben megszerzi 2. gólját a Real Madrid! Isco adja be a szélről a labdát, Asensio érkezik és rúgja be a labdát a kapuba. Dimitrovic fogni akarta a lövést, de gyors volt a labda 2:0 oda.
A 32. percben Casemiro engedett el egy bombát 16-os előteréből, de mellészállt a labda.
A 38. percben egy vendég kontrát követően Varane sarkáról pattan le a labda, de a vendégek játékosa José Angel mellé lőtt.
A 2. félidő 49. percében Asensio és Ronaldo összjátékát követően Iscohoz kerül a labda, de Dimitrovic bravúrral védi a lövést.
A 65. percben Ceballos passzát követően Modric kioszt egy kötényt az Eibar játékosának, majd a kapu mellé lő.
A 66. percben újabb lehetőség a Real előtt. Modric ugratja ki Ronaldot, aki belelövi Dimitrovicba a labdát.
A 79. percben Benzema (Asensio helyett állt be a 64. percben) fejel oda Marcelonak (Ceballost váltotta a 72. percben) egy labdát. Marcelo 3-4 védő között viszi el a labdát, Dimitrovic kivetődik, de nem tudja fogni a labdát, így Marcelo át tudja Ronaldonak tenni a másik oldalra, majd ezt követően Ronaldo az oldalhálóba rúgja a labdát
Végül a 82. percben a Real lezárja a mérkőzést. Modric szerez labdát a középpályán, majd Benzemának adja, aki sarokkal tovább teszi Theo Hernandezhez. Theo elfut a szélen, majd Marcelo-Benzema összjáték után Marcelo átveszi a labdát és kilövi a jobb alsó sarkot beállítva ezzel a végeredményt: 3:0
Ezzel a győzelemmel a Real Madrid jelenleg a 3 helyen áll a Valencia és a Barcelona mögött.
Egészséges gyerekek között kezdtem el az óvodát. Tényleg igaz valami abból, hogy a kisebb gyermekek könnyebben kezelik, ha valaki más. Mondjuk én is elég nyitott gyerek voltam már kiskoromban is szerettem új embereket megismerni. Az ovistársaim úgy kezeltek, mint mindenki mást, de van egy emlékem. Műtét után voltam és kaptam két botot a járás gyakorláshoz (a műtét előtt nem tudtam önállóan menni), de pár hónap elteltével már nagyon untam az egészet, a bot lelassított és a többiek vagy megvártak vagy elszaladtak mellettem. Egyik délután megkérdeztem az óvónőt, hogy lerakhatom-e a botot a sarokba egy kicsit és ő megengedte. Nem is kellett több, a bot már repült is a sarokba. A gyerekek észrevették, hogy önállóan sétálgatok és odaszaladtak hozzám. "Vivi, de ügyes vagy" ujjongtak és szaladtak az óvónénikhez. "Erzsi néni, Erzsi néni! Tessék nézni, hogy milyen ügyesen megy a Vivi"
Egyszer viszont az ember (sajnos) kinövi az ovit na, és utána mivan??? Mi speciel gyorsan elkezdtünk iskolát keresni, na de hol és milyen legyen? Az unokanővérem iskolaigazgató a lakásunktól néhány megállónyira lévő egyik iskolában, de ő azt javasolta, hogy menjek inkább a "saját" közegembe, hogy megkaphassak minden szükséges fejlesztést, amit ők nem tudnak biztosítani és a Mozgásjavító neve ekkor merült fel először.
A Mozgásjavitó (akkoriban még csak általános iskola) egy speciális iskola mozgássérült tanulóknak.
Amikor először bementem egyből megszerettem a sulit. Az első nap viszont emlékezetesre sikerült. :D
Amikor beléptem az osztályba értelemszerűen mozgássérültekkel találkoztam, akik kerekes székben ültek vagy bottal jártak esetenként bicegtek, ahogy én is. Egy pár óra alatt alkalmazkodtam a helyzethez, viszont szemet szúrt nekem egy srác. Bálintnak hívták, semmi gond nem volt vele, csak egy kérdés merült fel bennem: " Ennek a srácnak meg hová tűnt a keze??" "Talán eldugta vagy mi, de ha igen, akkor miért"? Egy jó darabig gondolkodtam még a dolgon, de ebéd előtt aztán nagy nehezen feltettem neki a nagy kérdést. :)
- Te Bálint! Miért dugod el a kezedet??
- Eldugni? :D Dehogy dugdosom egyszerűen NINCS! :)
Ezután kezdtünk el beszélgetni a fociról és minden egyébről.
Miután nem jött össze a vívás dolog egy kicsi elszomorodtam. Egy pár hétig csak bámultam bambán magam elé, de ekkorra édesanyám megunta a kámpicsorodott fejem és ezzel az ötlettel állt elő:
- Mondtam én, hogy neked inkább a boccia való! Miért nem mész le egy edzést megnézni?
. Viccelsz!? Ez egy logikai játék! Én fizikai sportot szeretnék!
- Látod te is, hogy nem megy! Úszni meg nem akarsz! Apád jó a logikai játékokban, miért ne menne neked is?
Mit volt mit tenni lementem és ott ragadtam immáron negyedik éve.
M is ez a boccia?
1984 óta paralimpiai sportág.
Hasonlít a curlingre csak nem jégen játszunk és nem kövekkel, hanem labdákkal. Egy fehér labdára kell rágurítanunk piros és kék labdákat, aki közelebb tud kerülni a fehérhez az nyer. A pálya mérete meg van határozva és négyzet alakú bokszokban helyezkedünk el a meccs kezdetekor. 1 fehér és 6 piros és kék labdánk van. A meccs kezdetekor pénz feldobással döntik el, hogy ki melyik színnel fog játszani. Az első játszmát mindig a piros kezdi, majd a kék folytatja, ezután pedig a bíró mutatja egy pingpong ütővel, hogy ki következik.
Egészségügyi okokból 4 kategóriára vagyunk osztva:
BC1 ( központi idegrendszeri sérültek, akik nem tudják önállóan megfogni a labdákat, ezért segítőt igényelnek).
BC2 (központi idegrendszeri sérültek, akik önállóan megtudják fogni a labdát, de ezen kívűl másban sem szorulnak segítségre). Ebben a kategóriában játszom én is!
BC3 (központi idegrendszeri sérültek és egyéb sérültséggel rendelkezők) Ezek a játékosok nem képesek sem megfogni, sem pedig rúgni a labdát, ezért egy erre a játékra kifejlesztett rámpa segítségével hozzák játékba a labdát. A rámpát egy segítő irányítja, aki háttal ül a játéknak és csak a játékos utasításai alapján mozgathatja a rámpát.
BC4: ( Ebben a kategóriában azok játszanak, akiknek izomerejük és törzsmozgásuk gyenge, de önállóan megtudják fogni a labdát, ezért nincs szükségük segítségre).
BC1/2: egyéniben és csapatban indulhatunk. Csapatjátéknál mindkét csapatból 3-3 játékos van a pályán és 6 menetet játszunk le egy játszma mindkét csapatnak 6 perc
Egyéni: 2 játékos van a pályán 4 menet van a BC1-nek 5 a BC2-nek 4 perce van.
BC3 páros és egyéni: BC3 párosban 2-2 játékos van a pályán 4 menet van a játékidő mindkét párosnak 7 perc.
Egyéni: 2 játékos van a pályán 4 menet és 6 perc van.
BC4 páros és egyéni: Csak úgy, mint BC3-ban itt is 2-2 játékos van a pályán 4 menet és 5 perce van mindkét párosnak.
Egyéni: 2 játékos 4 menet és 4 perc áll rendelkezésre,
Büntetések:
Mi is kaphatunk büntetést, ha elrontunk valamit:
- A bírók visszavont labdaként elvehetik a labdánkat
-Kaphatunk büntetőt.
- Van ennek a a kombinációja, hogy elveszik a labdát és büntetőt ítélnek meg.
- Kaphatunk sárga és piros lapos figyelmeztetést is!
Elsőre így ennyi, de lesz még ezzel kapcsolatos bejegyzés. Egy videót is linkelek, mert abból egyszerűbb megérteni a dolgokat, mint, amikor magyarázom. :)
Mindig is szerettem több dolgot csinálni egyszerre. Tanulás után általában vagy úszóedzésre vagy színjátszó szakkörre mentem. Ezt a tempót körülbelül 2007 és 2011 között diktáltam.Aztán úgy döntöttem nekem is jár egy kis pihenő, ezért 2012-ben a tanuláson kívűl mást nem is nagyon csináltam.
2013-ban viszont már elkezdtem unatkozni, de nagyon. Ahogy nyomogattam a távirányítót egyszer csak bevillant a Vívó Világbajnokság reklámja. Na, mondom ez kell nekem! Olyan kardforgató leszek, hogy csak na!
Így esett hát, hogy felkerestem az Újpest kerekes székes vívó szakosztályát. Mivel kíváncsiak voltak, hogy mire vagyok képes, ezért meghívást kaptam egy edzésre (az elsőre és utolsóra egyébként.. :D). Már, mikor lementem láttam, hogy nem biztos, hogy jó leszek én ebben. A kezembe nyomtak egy tört (most forgassá hülyegyerek). Majd az edző leköpte a pólóját és ez a párbeszéd zajlott le:
- Na, látod a pontot ahová köptem? Okés, akkor most szúrj meg, de jó erősen!
- Hogy mit csináljak?
- Szúrd belém a pengét! Jól be kell hajolnia különben nem lesz találat.
A továbbiakban, mivel az esetek 99%-ban mellé szúrtam és ön és közveszélyes voltam, inkább gyors búcsút vettünk egymástól.
Ezután jött a boccia, de erről majd egy következő bejegyzésben
Már a blog címe felvet néhány kérdést, úgyhogy jobb, ha az elején kezdem.
Nagy Vivien vagyok és Budapesten születtem 1995 nyarán 7 hónapra , de egészségesen! A "vesztemet" a meghibásodott inkubátorom okozta, ami 25 fokról hirtelen felfűtött 40-re, ezért oxigénhiányos állapotba kerültem.
A betegségem a világon az egyik legelterjedtebb, úgynevezett Celebral Palsy ami annyit tesz, hogy a központi idegrendszerem mozgatóközpontja károsodott. Mindettől függetlenül járóképes vagyok csak hamar elfáradok, ezért is ülök gyakran kerekes székben. Ha a járásom hasonlítani kéne valamihez hát.... nem is tudom, elég szórakoztató, mintha becsíptem volna.. :)
11 évig voltam amatőr paraúszó jelenleg pedig az MDSE Budapest boccia játékosa vagyok.
Az életet elég lazán fogom fel. Ez alatt azt értem, hogy nekem az állapotom teljesen természetes, nem a betegségem van a középpontban, de az életem része, amit elfogadtam.
A blogot azért indítottam, mert! néha jó több szemszögből is megnézni dolgokat, most megmutatom, hogy mozgássérültként, hogy látom a világot és hogyan élek benne.
