Jó érzés másokon segíteni. Ez járhat az emberek fejében, ha találkoznak egy sérült emberrel vagy egyszerűen csak kedveskedni akarnak. Én ezt  nem annyira szeretem, mert mindig azt mondom, hogy nem vagyok én szegény lehet, másnak nagyobb szüksége van a pénzre, mint nekem.

A csoporttársaim gyakran meghívnak egy kávéra vagy, ha kérek valamit a sarki boltból, akkor eleinte nem kérték az árát, de rászoktattam őket arra, hogy ez nem igazán így működik, úgyhogy most már általában elkérik, de csak nagyon nehezen. Múltkor az egyik csoporttársam kért tőlem kölcsön aprót az automatába és mondtam, hogy meghívom, ha van visszajáró, akkor nem kell. Mikor visszajött odaadta nekem a visszajárót én erre válaszként visszapöcköltem az aprót. Ezt játszottuk egy darabig amíg rám parancsolt: " Tedd már el b@sszameg!" Úgyhogy gyorsan elraktam az aprót.

Egy pár hete pedig a taxis akivel jöttem nem fogadott el borravalót. Tudom, hogy ezeknek általában, azért örülni szoktak, de nekem ez is egyfajta megkülönböztetés. Viszont egyszer, azért jól jött a segítség.

Történt ugyanis, hogy tönkre ment a nyomtatóm. Édesanyám mondta, hogy csak jövőhónapban tudunk majd venni, mert még hiányzik egy tízezres. Emlékszem a suliból mentünk hazafelé közben több ismerős megállított minket beszélgetni, ezért lekéstük a megszokott buszt. Ettől függetlenül nem kellett sokat várnunk rá. Én nem szoktam olvasni a buszon és az embereket nézegetni, hanem általában bealszok és anyum ébreszt, ha le kell szállni. Most is így volt, nagy nehezen felkeltem és odamentem az ajtóhoz, amikor mellém lépett egy magas, kedves középkorú nő. Amikor szálltam volna le, akkor éreztem, hogy bele tömköd valamit a kezembe. Rögtön tudtam, hogy pénz és mondtam volna, hogy igazán kedves, de nem fogadhatom el, de csak megrázta a fejét és mutatta, hogy száljak le és közben egy szót sem szólt.

Ahogy leszálltam kihajtogattam a pénzt és majdnem elsírtam magam. Egy tízezres volt, pont annyi amennyi a nyomtatómhoz kellett. Anyummal döbbenten néztünk vissza, de a nő csak mosolygott és integetett.

Bár nem szeretek emberektől elfogadni pénzt, plüssállatkát, játékokat, azért, mindig is hálás leszek annak az ismeretlennek, aki segített rajtam, mert, akkor tényleg igazán szükségem volt rá.